Sziasztok, Popovics Zsóka vagyok. Nemrég történt valami a családommal és velem az állatkertben, ami akár tragédiaként is végződhetett volna. Azt, hogy nem így végződött, csak a szerencsének köszönhetjük és egy kütyünek. Egy okosóra mentett meg bennünket…
Az egész dolog úgy kezdődött, hogy Peti (a 11 éves fiam) egyik osztálytársa okosórát kapott a szüleitől karácsonyra. Azóta áradozott róla, gondolhatjátok. Eleinte nem tartottam valami jó ötletnek, de Tündi (Peti osztálytársának az anyukája) mesélt a kütyüről és meggyőzött. Az órát összekapcsolta a saját telefonjával, és így mindig tudja, hogy Bálint merre jár, de kiváltja a telefont is. Az órába ugyanis rakhatsz SIM kártyát és így bármikor lehet hívni. Pont ugyanúgy működik és annyi mindent tud, mint egy okostelefon vagy a drága „felnőtteknek” való okosórák, csak olcsóbb és nem kell attól félnem, hogy elhagyja.
Egy kis gondolkodás után, némi hátsó szándékkal eldöntöttük: Peti is kap egy ilyen órát. Úgyis szülinapja lesz. A költözködés miatt nem nagyon volt időm utánajárkálni a városban, így netről rendeltem (egy kis webshopból).
Életem legjobb döntése volt, mert nem tudom, hogy mi történt volna akkor, ha nincs rajta az az óra éppen akkor, amikor eltűnt… Még mindig beleborzongok, ha visszagondolok arra a néhány percre… Na de mégiscsak leírom, hogy mások is tanulhassanak az esetből.
Szóval… mondtam, hogy márciusban volt Peti szülinapja. Anyósoméktól egy állatkerti látogatást kapott. Már készen állt minden, gyönyörű időt mondtak hétvégére, Peti pedig egész héten be volt zsongva, hogy mehet az állatkertbe, de sajnos a nagyszülei nem tudták elvinni, mert apósomnak kijött a lumbágója és akkor néhány napig se jobbra, se balra. Anyósom ápolgatta, így ő is kiesett, viszont nem akarták, hogy az unoka ne mehessen így mi mentünk vele. Ők majd bepótolják a nyáron. Lesz még alkalom.
Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én akárhányszor voltam állatkertben, mindig elhatároztam, hogy most minden egyes jószágot megnézek, ami csak létezik, de még a térképpel sem sikerült soha. Mindig volt valami, amit nem találtam meg. Nem tudom, nekem olyan az egész, mint egy labirintus. Mindig eltévedek… Peti kedvenc állata jelenleg a maki. Tudjátok, olyan, mint a Madagaszkárban a király. Na, ezt a makit mindenáron meg akarta nézni.
De térjünk a lényegre. Már jó ideje barangoltunk, amikor Petinek egyszerre jutott eszébe, hogy éhes és pisilnie kell. Ez gondolom ismerős mindenkinek. A wc-nél és a kajáldánál is elég nagy sor állt, így én Petivel a wc-hez álltam sorba, Zsolti (a férjem) pedig a gyroszoshoz. Amikor végre elfogyott a sor, már nekem is ki kellett mennem, így gondoltam elintézzük egy füst alatt. Életem legrosszabb döntése volt…
Mielőtt elváltunk, megbeszéltük Petivel, hogy ha hamarabb végezne, akkor menjen oda az apjához, aki kb 15 méterre állt tőlünk a másik sorban.
Eltűnt…
Viszont itt megtörtént a baj. A női mosdóban szokás szerint tumultus volt bent, így Peti hamarabb végzett. Mikor kijöttem, odamentem Zsoltihoz és kérdeztem, hogy hol van Peti. Ő azt mondta, hogy még nem jött ki. Erre bement a férfi wc-be megnézni, hogy minden rendben van-e, de nem találta sehol. Gyorsan körbenéztünk, körbekérdezgettünk, de persze nem tudott senki semmit. Kiabáltuk a nevét, de semmi válasz. Már a rívógörcs határán voltam és mindenféle rosszat elképzeltem, ami csak eszembe jutott… Szerencsére a férjem higgadtabb fejű, mint én. Eszébe jutott az óra… AZ ÓRA!
Gyorsan tárcsáztuk a számot és hívtuk Petit. Felvette. Azt mondta, hogy ott van a makiknál. Megtalálta. Szerencsére ott volt a közelben egy állatgondozó és gyorsan megmutatta, hogy merre kell menni. Közben beszéltünk Petivel folyamatosan az óráján keresztül és ott is volt… Én még ennyire életemben nem ijedtem meg, mint akkor. Abban a 10 percben elképzeltem minden rosszat, ami a gyerekemmel történhet, de szerencsére semmi baja… és miért? Az óra miatt. Életem legjobb befektetése volt. Annak a kütyünek köszönhetem, hogy megtaláltam a fiamat. Később elmondta, hogy találkozott egy másik fiúval a wc-ben aki elmondta neki, hogy merre vannak a makik. Így talált rájuk. Sőt, megnéztük a térképet is telefonon, hogy merre ment és tényleg, nyílegyenesen megtalálta a makikat.
Egy szó, mint száz, szerencsére túlvagyunk az eseten. Mégegyszer nem veszítem szem elől Petit, az biztos. Mostmár nem engedném el az órája nélkül, de nem is akar tőle megválni egy darabig. IMÁDJA, és mostmár én is 😀
Tehát, mint gyakorló anyuka, minden sorstársamnak csak azt tudom ajánlani, hogy ha tehetitek, és biztonságban akarjátok tudni a gyermekeiteket, akkor mindenképpen szerezzetek be egy ilyen órát!
Egy kis segítség a rendeléshez (Ne tévesszen meg, hogy „gyerek okosóra” a neve, pontosan ugyanannyit tud, mint a drágábbak, SŐT!): Innen tudod megrendelni!
Üdv.: Zsóka